Németh Sándort, vagy ahogy a szélesebb rajongói táborában és a köztudatban ismerik, „Nyibát” a materiális síkon realitásban korügyileg elfogadott felnőtté válásom óta ismerem.

Egy embert azonban nem lehet teljesen még 50 év után sem eléggé ismerni ahhoz, hogy véleményt alkothassanak róla úgy, hogy ismernék szíve, lelke legféltettebb titkait.

Mert mindenkinek van olyan pillanat vagy töredékfoszlány életében, melyet lelke mélyén őriz és csak az övé.

Tán ez nem is szükséges ahhoz, hiszen „Nyiba” zenéjével és versein keresztül bepillantást enged élete minden szegletébe, lelke elzárt szegmenseinek érzelmi információi pedig önmaguktól megnyílhatnak, csak nyílt tudattal és kellő felismeréssel kell észrevenni a verseiben rejlő kódokat, melyek biometrikusan földi létének/lelkének/szívének és személyiségének mozgatórugói egyben az „útlevél” az ő igencsak szövevényes, olykor ellentmondásokkal teli – mégis egyszerű világába.

Sokszor a mikrokozmoszban ott leledzik a makrokozmosz, itt „követ a vénség” legújabb verseskötetének címére asszociálva.

Sanyi élete sikerorientált és ebből kifolyólag egyenes – teljesítendő cél volt mindig is a sport, harcművészet és zene területén.

Becenevének jelentése: Égbolt.

Ez árulkodik az egykor még gyermekként a mindenségről álmodó kenyeri kisfiú vágyairól, elszántságáról párosulva szorgalmával és hihetetlen, emberfeletti akarat erejével, melyről a későbbiekben materiális síkon világversenyek díjainak valamint érmeinek sora-, később és ezzel párhuzamosan pedig érzelmi síkon zenéinek hanghordozókra rótt lenyomata tanúskodik.

Az én véleményen – mint alkotóművész, gondolkodó ember, költő, a harcművészeteket, szépirodalmat kedvelő ember – az, hogy Sanyi költészete egyszerű, akár Leonardo da Vinci: Mona Lisa című festménye.

Egyszerű, mégis bonyolult – akárcsak „Nyiba lelke” – melyet olykor tán még ő maga sem ért(het) meg igazán, viszont versein keresztül ki tudja fejezni önmagát teljes valójában.

Nem takargat, nem burkol, csak nonverbálisan kifejez azáltal, hogy ránézel, ezáltal a kép 3 dimenziós formátuma a kor festészeti módszereinek- és a művész bámulatos „Einstein”-i zsenialitással megáldott tehetsége s precizitása közös konstellációjának eredményeként magunk előtt látjuk a Teremtést, a halandó szeme előtt lévő, ugyanakkor számára láthatatlan másik szférákban rejtőző és működő világot…

Ezt csak a művészetek adhatják vissza, ilyen a szépirodalom és a költészet is:)!

Az élet önmagunk felfedezése egyben lehetőség, hogy megtaláljuk a másikban a saját hiányosságainkat/félelmeinket/örömünket/bánatunkat/szorongásunkat s azáltal, hogy eszmecserét folytatunk vele, saját magunkat is megismerhetjük kicsit jobban, hiszen vertikálisan a kollektív tudat közös gyűjtőmedencéjében mindannyian ugyanazokkal a gondokkal „küzdünk” vagy kerülünk szembe, s magunkon segítve a másikon-, míg a másikon segítve kicsit önmagunkon is segítünk.

Ehhez viszont el kell indulni az úton, ahogy Kolumbusz Kristóf – Cristoforo Colombo, Indiana Jones vagy Sr. Willy Fog tette annak idején.

Úgy gondolom, ehhez az utazáshoz Németh „Nyiba” Sándor 5.000 művéből álló verseskötete társ lehet.

Ajánlom szeretettel!                             

Pintér Péter sk.
a világhírű Benkó Dixieland Band ex. zongoristája,
a  világméretű Montreux-i jazz-zongoraverseny meghívott művésze,
a De-Pression Jazz zenekar billentyűse