A kenyeri olimpikon, Németh Nyiba Sándor – Nagy kihívás napjainkban, a XXI. században élni azoknak, akik nagyjából életük felét az előzőben töltötték, és így szívükben, zsigereikben magukkal hozták a szülőföldről, a szülői házból való értékeket. Nem kincsekre, gazdagságra gondolok, hanem arra, ami akkor természetes volt, ma viszont már ritka kincs: tisztelet, becsület, emberség, szerénység, szorgalom.

Sorolhatnám még a mára már elavult, érthetetlenné és értéktelenné vált fogalmakat, de nem teszem. Inkább arról az emberről beszélek, akinek volt bátorsága, hite és kitartása mindezeket megőrizni, és ezek által alakítani az életét. Úgy hívják, hogy Németh Nyiba Sándor.

Németh Nyiba Sándor
Azóta ismerem, amióta 2014-ben bekapcsolódott a Krúdy Gyula Irodalmi Kör munkájába. Vezetőségváltás okán először a Kör titkára, majd elnöke lett. Nem sok időbe telt megismerni elképzeléseit, terveit, amelyeket azért igyekszik folyamatosan valóra váltani, mert sosem szerette a langyosságot, az állóvizet, a változtathatatlannak tűnő dolgokat.

Az elmúlt pár évtizedben mintha beszorultunk volna a volt és a majd közé: se előre, se hátra! Mintha földbe gyökerezett volna a ma lába. És az is fájdalmas élmény, hogy a világban az embereket eleve erősekre és gyengékre, sikeresre vagy lúzerra osztják.

Ezen akar változtatni Németh Nyiba Sándor.
Kezdjük talán előbb a különösen hangzó nevével. Pintér Péter, a Benkó Dixieland ex. zongoristájának írását olvasva megtudtam, hogy a beceneve „égboltot” jelent. Egy alkalommal tőle, magától az illetékestől tudtam meg a „Nyiba” név történetét: iskolás korában váratlanul felszólították felelni oroszórán. Kétségbeesetten nézett körül súgást várva, de csak egy szó jutott eszébe: „nyíbá”. Ezt ismételgette, míg a tanár le nem ültette. Azóta maradt rajta ez a név, amit felvett hivatalosan is az apjától örökölt mellé.

A teljes Interjú: montazsmagazin.hu/a-kenyeri-olimpikon-nemeth-nyiba-sandor/